Mikor érezted magad utoljára igazán önfeledtnek és szabadnak? 
Tudod, amikor nem érdekel, mit gondol rólad más,
csak a pillanatnak élsz, nevetsz, táncolsz, élvezed a napsütést, és egyszerűen jó érzés létezni. 
Számomra a Mamma Mia pontosan
ezt az életérzést hozza. A tengert, a mezítlábas táncot a homokban, a barátnőkkel együtt kacagást, az őszinte érzéseket, a szabadságot és azt a különös könnyedséget, amikor egy pillanatra nem akarunk megfelelni senkinek.

Dancing Greece egy olyan női elvonulás, ahol a tánc nem koreográfia. Nem kell tudnod táncolni, hajlékonynak lenni
vagy tökéletes ritmusérzékkel rendelkezned. Itt nem azt keressük, hogyan nézel ki kívülről, hanem azt, hogyan érzed magad belül.
A testünk rengeteg mindent elraktároz. Olyan érzéseket is, amelyeket már rég nem tudunk szavakkal elmondani. Néha pedig egy mozdulat többet mond el rólunk, mint egy hosszú beszélgetés. Ezért ezen az elvonuláson a táncon keresztül indulunk el befelé. Megkeressük a saját női erőnket, 
kísérletezünk az önazonossággal, és egy kicsit elengedjük azt a rengeteg megfelelést,
amit magunkkal cipelünk.

Nem egy jobb verziót szeretnénk létrehozni magunkból. Talán éppen az a dolgunk, hogy végre ne akarjunk másmilyenek lenni, hanem merjük megélni azt a nőt, aki már most is ott van bennünk. Aki érzékeny, vad, gyengéd, néha sír, néha mezítláb táncol
a tengerparton, és leginkább nem kér engedélyt ahhoz, hogy jól érezze magát.